Isztria az Adriai-tenger legnagyobb félszigete, területe 3000 négyzetkilométer. Megközelítőleg háromszög alakú, melynek csúcsai északon a Trieszti-öböl és a Kvarner-öböl, délen pedig a Kamenjak-fok. Területének túlnyomó többsége Horvátországhoz tartozik, kisebb hányada Szlovénia része. Felszínét karsztos mészkő adja, egyedi formakinccsel. A kőzetrétegek gyűrődés nélkül, eredeti helyzetükben, vízszintesen helyezkednek el. Tagolt, csipkézett, öblökkel tarkított tengerpartja méltán emeli Európa legszebb tengerpartjai közé. Éghajlatát a viszonylag enyhe és csapadékos tél, valamint a hosszabb, száraz, kellemesen meleg nyár jellemzi. A nyári időszakban a szárazföld feletti területeken napközben felmelegedő levegő helyére a tenger felől hűvösebb légtömegek érkeznek, ennek köszönhetően nem alakul ki elviselhetetlen hőség a szárazföldi területen sem.

A félsziget történelme: lakói Kr. e. 1000 táján az illírek voltak. A római terjeszkedés Kr. e. 177-től vette kezdetét, majd 150 évvel később már az egész partvidéket meghódították és eljutottak a belső területekre is. A part menti településeken sok helyen láthatunk római kori épületmaradványokat, mozaikokat. A római építészeti emlékek közül legismertebb a római Colosseumnál jobb épségben fennmaradt Amfiteátrum Pulában. A Római Birodalom bukását követően a gótok, majd a longobárdok és a bizánciak uralták a területet. A szlávok a hetedik században érkeztek ide, államot azonban nem hoztak létre. Isztria i.sz. 1000 után velencei uralom alá került, több száz évre. Ennek a kornak is számos emlékét megtaláljuk a városok építészetében, több épületen láthatjuk Velence jelképét, a szárnyas oroszlánt kőből kifaragva. A tengerparti városok jellegzetes harangtornyai szinte kivétel nélkül a velencei Campanilét mintázzák meg. A Velencei Köztársaság megszűnése után Ausztriához került a félsziget, majd az első világháborút követően rövid ideig Olaszország része volt; 1947 és 1991 között Jugoszláviához tartozott, azóta Horvátország és Szlovénia osztozik a területen.